József sztorija felkavaró és elszomorító. Példa arra, hogyan tette tönkre sokak, közte az ő életét is a svájci frank alapú hitelre történő ingatlanvásárlás.
A svájcifrank-hiteles ingatlanvásárlás sok esetben ahhoz hasonlítható, mint az ostorcsapás: rittyent egyet az ember, aztán ha nem jól csinálta, váratlanul arcon vágja a visszacsapódó ostor vége.
Így járt a szolnoki József is. Bár ő mindent jól csinált, mégis arcul csapta az ostor vége. Egyet nem tett jól: hogy élt a lehetőséggel.
Vagy 17-18 éve feleségével együtt felvettek 4,5 millió forint hitelt svájci frank alapon. Tették ezt azért, mert Szolnok olyan részén laktak, ahol nem ártott előre tervezni (bár mint később kiderült, alapos hiba csúszott a számításukba). Egy olyan házban laktak, aminek másik fele egy másik tulajdonosé volt. Amikor ez a rész eladósorba került, feleségével úgy döntöttek – tartva attól, hogy esetleg olyan veszi meg a házrészt, akit a hátuk közepére kívántak volna szomszédként – megvették az ingatlant. Ehhez vettek fel CHF-alapú hitelt.
A kezdőrészlet 25 ezer forint volt, ez azonban idővel felment 100 ezerre. Fizették becsülettel, aztán azonban már csak fizetgették, hiszen nyugdíjasok lettek, kevés volt a pénzük. József most 70, felesége 76 éves.
Egy idő után visszacsapott az ostor. Jött a végrehajtó. A ház egyhatod részét elárverezték. Erről tudni kell, hogy lényegében a ház két lakás, így aztán az elárverezett részbe be is költözött az új vevő. És családja.
Ebben a pillanatban vált pokollá Józsefék élete.
József azt mondta, egy idő után elmenekültek otthonukból, mert nem tudták elviselni azokat az atrocitásokat, amiket velük szemben alkalmaztak a szomszédok. Sorozatosan betörtek hozzájuk, a garázsukat például lebontották és feltüzelték. Hatalmas villanyszámlákat is “termeltek” az új lakók, azokat is nekik kellett kifizetni.
József elmondása szerint szó szerint megfenyegették őket, hogy tűnjenek el a házból. A sajátjukból, ami 5/6-od részben még mindig az övék. A felszámoló folyamatosan vonja a számlájukról a részleteket. József kénytelen 70 évesen is dolgozni, hogy valamiből meg tudjanak élni.
Az idős férfi számtalan szakmával rendelkezik, mindent megcsinál, nem lógatja a lábát. Szerencséjükre a munkáltatója volt olyan rendes, hogy biztosított számukra egy kis lakást, most abban húzzák meg magukat beteg feleségével.
Csakhogy most a nagy bajban még egy nagyobb ütött be. A végrehajtó teljesen zárolta a számlájukat. Kétségbeestek, hiszen feleségének többfajta gyógyszerre is szüksége lenne, de azokat sem tudják így kiváltani. József most rohangál segélyért, de mivel dolgozik, nem jár neki. Szomorúan állapította meg, hogy miközben várt a hivatalban segélykérelemre, olyanok is érkeztek szép nagy autókkal, akiken látszott, nem szorulnak rá a segélyre, mégis megkapják.
A férfi azt is elmondta, hogy fogalmuk sincs, mennyivel tartoznak, mert hiába is kérnek elszámolást, eddig nem kaptak. Most, egy levélből tudták meg, hogy még 13 millió forinttal tartoznak, legalábbis ennyit követel a végrehajtó tőlük.
Házuk 5/6-od része eladhatatlanná vált, köszönhetően a szomszédoknak. Korábban hirdette a részét, de amikor megtudták az esetleges vevők, hogy hol van az ingatlan és kik a szomszédok, nem is jelentkeztek többé.
József hangsúlyozta, nem hajléktalanok, nem lusták és nem ingyenélők. Ő maga világ életében dolgozott, munkaviszonya 1968. szeptember 1-től datálódik. Ez testvérek között is közel 56 év.
A férfi beszélgetésünk közben nem szidott, korholt senkit, pedig akár meg is tehette volna. Sem a végrehajtót, sem a kormányt, sem a politikát. Még a szomszédait sem.
Csak elmondta a bánatát, csendesen, kérdő tekintettel, hogy mi lesz most így velük?
Képünk illusztráció/freepik.com
